A Büntető Törvénykönyvről szóló 2012. évi C. törvény (a továbbiakban: Btk.) több módosítást is végrehajtott a tizennyolc éven felüliek által fiatalkorúakkal kapcsolatban tanúsított, kényszerítést vagy erőszakot ugyan nélkülöző, a sértett beleegyezésével folytatott, de társadalmilag és jogilag is tiltott szexuális cselekményeit büntetni rendelő tényállással kapcsolatban. A korábban hatályos, a Büntető Törvénykönyvről szóló 1978. évi IV. törvény ezen magatartásokat a megrontás tényállásában tilalmazta, a Btk. a szexuális visszaélés elnevezésű tényállásban szerepelteti ezen cselekményeket.
Szexuális visszaélésért felel az a tizennyolcadik életévét betöltött személy, aki tizennegyedik életévét be nem töltött személlyel szexuális cselekményt végez vagy ilyen személyt arra bír rá, hogy mással szexuális cselekményt végezzen. 
Az a tizennyolcadik életévét betöltött személy is elköveti ezt a bűncselekményt, aki tizennegyedik életévét be nem töltött személyt arra törekszik rábírni, hogy vele vagy mással szexuális cselekményt végezzen.
Végül az a tizennyolcadik életévét betöltött személy is ezt a bűncselekményt követi el, aki tizennegyedik életévét betöltött, de tizennyolcadik életévét be nem töltött személlyel a vele kapcsolatban fennálló hatalmi vagy befolyási viszonyával visszaélve szexuális cselekményt végez.
A bűncselekmény sértettje
A szexuális visszaélés sértettje az első két fordulat esetében a 14., a harmadik elkövetési magatartás esetében a 14 évesnél idősebb, de 18. életévét még be nem töltött személy. Magyarországon ugyanis hagyományosan a tizennegyedik év a beleegyezési korhatár. A törvény nem tesz különbséget az elkövető és a sértettek neme kapcsán, azaz a sértett az elkövetővel azonos vagy tőle különböző nemű gyermek is lehet. Tekintettel arra, hogy a Btk. a szexuális erőszak körében rendeli büntetni azt az esetet, ha bárki, tehát akár tizennyolc év alatti személy is, tizenkettedik életévét be nem töltött személlyel szexuális cselekményt végez vagy végeztet , és ezért a beleegyezésével történő bármilyen szexuális cselekmény végzése is a nemi élet szabadsága és nemi erkölcs elleni erőszakos bűncselekménynek minősül, a szexuális visszaélés sértettje valójában csak a 12. életévét már betöltött gyermek lehet, tehát a 12. és 14. év közötti személyek lehetnek az első két fordulat sértettjei.
A szexuális cselekmény
A korábban hatályos, a Büntető Törvénykönyvről szóló 1978. évi IV. törvény a nemi erkölcs elleni bűncselekmények kapcsán a közösülés és a fajtalanság elkövetési magatartásokat ismerte és szabályozta. A Btk. ezek helyett a fogalmak helyett a szexuális cselekmény megnevezést alkalmazza. Az értelmező rendelkezések között szereplő meghatározás szerint a szexuális cselekmény alatt érteni kell a közösülést és minden súlyosan szeméremsértő cselekményt, amely a nemi vágy felkeltésére, fenntartására vagy kielégítésére alkalmas, vagy arra irányul.
A fogalom értelmezése megegyezik a szexuális erőszak és a szexuális kényszerítés tényállásai kapcsán írtakkal.
A leglényegesebb különbség a szexuális kényszerítés és a szexuális erőszak, valamint a szexuális visszaélés között, hogy az utóbbi esetben az elkövető a cselekmény végrehajtása érdekében nem alkalmaz kényszert. Ez azonban nem zárja ki, hogy enyhébb pszichikai ráhatást gyakoroljon annak érdekében, hogy a passzív alany a szexuális cselekmény végzésébe beleegyezzen vagy azt akarja. A cselekmény értékelése szempontjából nem bír jelentőséggel az, hogy az elkövető és a sértett között korábban már volt szexuális kapcsolat, amely a hatóság előtt nem vált ismertté, vagy hogy a sértett kezdeményezésére került sor az együttlétre.
A szexuális cselekményre rábírás és a rábírni törekvés
A törvény értelmében nem csak a ténylegesen létrejött szexuális együttlét, hanem azon túl az arra való rábírás is – hogy a sértett mással közösüljön vagy más szexuális cselekményt végezzen – üldözendő. A cselekmény kísérlete kizárt, hiszen az is büntetendő, ha az elkövetővel vagy annak rábeszélésére mással végez szexuális cselekményt a sértett, csakúgy, mint amikor ez a rábírás eredménytelen marad. Abban az esetben, ha a sértett az elkövető rábeszélésének eredményeként sem hajlandó akár az elkövetővel, akár mással közösülni vagy más szexuális cselekményt végezni, az eredménytelen felhívással is megvalósul a tényállás második fordulata.
A más személlyel való szexuális együttlétre történő rábírás, illetve rábírni törekvés esetén nincs annak jelentősége, hogy az elkövető maga is végzett-e szexuális cselekményt a sértettel. A bűncselekmény ezen alakzatért mindenképpen felelni fog. Természetesen a mással történő szexuális cselekményre való sikeres rábírás esetén a harmadik személy is megvalósítja a szexuális visszaélést, és büntethetősége esetén ezért felelni is fog.
Az elkövető kora
A cselekmény megítélése szempontjából jelentősége van az elkövető életkorának. Minden elkövetési magatartás esetében feltétel, hogy az elkövető a tizennyolcadik életévét betöltse.
Súlyosabban minősülő esetek
Súlyosabban minősül a magatartás, ha az elkövető a sértett hozzátartozója vagy a sértett az elkövető nevelése, felügyelete, gondozása vagy gyógykezelése alatt áll, illetve ha az elkövető a szexuális visszaélést a sértettel kapcsolatban fennálló egyéb hatalmi vagy befolyási viszonyával visszaélve követi el.
Az e körbe tartozó fogalmak megegyeznek a kiskorú veszélyeztetése kapcsán megállapított szabályokkal. A hozzátartozói viszonynak a nevelés, felügyelet és gondozás tekintetben nincs jelentősége.
A hozzátartozói viszony alapozza meg ugyanakkor a súlyosabb minősülést például akkor, ha az elkövető a sértett egyeneságbeli rokonának a házastársa, élettársa, örökbefogadója vagy nevelőszülője, a testvér házastársa vagy élettársa , és a sértett gondozását, felügyeletét vagy nevelését nem ő látja el; így például szünetel a szülői felügyeleti joga.
Az egyéb hatalmi vagy befolyási viszonnyal visszaélve történő elkövetés törvénybe iktatásával a jogalkotó a korábban a minősített eset tényállásában felsorolt tipikus helyzeteken kívüli alá-fölérendeltségi viszonyokban történő bűnelkövetést is a minősített esetkörbe kívánta vonni. Ebből a szempontból ugyanakkor a “visszaélés” a kulcsfogalom, mert csak akkor merülhet fel a büntetőjogi fenyegetettség, ha az elkövető a szexuális bűncselekmény elkövetése érdekében visszaél a hatalmi vagy befolyási viszonyával. A Btk.-hoz fűzött indokolás alapján a hatalmi vagy befolyási viszony olyan kapcsolatot jelent az elkövető és a sértett között, amely a fenti meghatározásokon (hozzátartozó, nevelő stb.) kívül esik, azonban azokhoz hasonlóan személyes vagy függelmi viszonyt keletkeztethet (pl. unokatestvér, a család barátja, szomszéd, munkahelyen a sértett vezetője stb.).
Enyhébben minősülő esetek
A szexuális visszaélés fent említett harmadik fordulatának a jellegzetessége, hogy az elkövető ez esetben is tizennyolc év feletti, ugyanakkor a sértett már a belegyezési korhatárt átlépő, tizennégy és tizennyolc év közötti fiatalkorú. Ez esetben a büntetendőséget az alapozza meg, hogy az elkövető úgy veszi rá a sértettet a szexuális cselekmény végzésére, hogy a vele kapcsolatban fennálló hatalmi vagy befolyási viszonyával visszaél. Tehát a Btk. ebben az esetben nem a belegyezési korhatár megsértését szankcionálja, hanem azt a jellemzőt, hogy a szexuális aktus létrejötte érdekében az elkövető a sértettel kapcsolatban fennálló bizalmi viszonyt felhasználva éri el, hogy a szexuális kapcsolat létrejöjjön.
Végül ki kell emelni, hogy a korábban hatályos, a Büntető Törvénykönyvről szóló 1978. évi IV. törvény a megrontás tényállásában rendelte büntetni azt a cselekményt, ha valaki (nemcsak tizennyolc év feletti személy) tizennyolcadik életévét be nem töltött személlyel ellenszolgáltatás fejében közösült vagy fajtalankodott. Ez az elkövetés a Btk.-ban már nem a szexuális visszaélés bűncselekménye keretében szankcionálandó, hanem a gyermekprostitúció kihasználása bűncselekménye keretében.
(Forrás: www.magyarorszag.hu)