A bűnügyi védő feladata

A védő a működésével a terhelt mellett szóló tények, az enyhítő és mentő körülmények feltárását és figyelembevételét szorgalmazza, fölhívja a figyelmet a terhelt számára kedvező jogértelmezés és jogalkalmazás lehetőségeire. Ezenfölül különösen a letartóztatott terheltnek nyújthat segítséget – külön meghatalmazás alapján – személyi, családi, vagyoni és más jellegű ügyeinek intézésében.

A törvény a védőt (eltérően az ügyésztől, aki mind a terhelő és súlyosító, mind a mentő és enyhítő tényeket, körülményeket köteles figyelembe venni) nem kötelezi objektivitásra. A védő csak a terheltet mentő és felelősségét enyhítő tények feltárását (felderítését) szorgalmazhatja. A védő arra hivatott, hogy az igazságnak ezt az oldalát lássa meg és láttassa.

A védő feladata, hogy megtalálja azt, ami a terhelt mellett, a javára felhozható. A védő közfeladatot lát el, aminek meghatározó jelentősége van a terhelt-védő viszonyra.  A védő a büntetőeljárás önálló alanya, aki a törvény szerint, lelkiismerete és meggyőződése szerint látja el a védelmet. Ha a terhelt elégedetlen, a meghatalmazást visszaveheti, és mást bízhat meg a védelemmel.

 A védő önállósága a büntető eljárás során

A védőt a büntetőeljárás-beli helyzete alapján minősítve nevezik a terhelt segítőjének és képviselőjének. Kétségtelen, hogy a működésében és a működés eredményében jelen vannak a segítés és a képviselet jellemzői és elemei is. A védő például az írásbeli indítványokat a terhelt helyett és képviseletében is előterjeszti; tanácsával segíti abban, éljen-e a fellebbezés jogával, és egész tevékenységével a vádlottat, az ügyét segíti, támogatja.

A védő tehát önálló jogokkal, cselekvési szabadsággal felruházott személy. Az eljárás bírósági tárgyalási, jogorvoslati szakaszában: ügyfél.

A védő jogai a büntetőeljárásban

A védőnek éppúgy, mint a terheltnek jogában áll a védelemre szolgáló tényeket az eljárás bármely szakaszában előadni, majd a tárgyaláson kérdéseket feltenni stb. E fontos jogok gyakorlásának azonban van egy nélkülözhetetlen előfeltétele, nevezetesen hogy a védő (és ez áll a terheltre is) tudja, ismerje azokat a tényeket, amelyek a védelem számára értékesek, és amelyeket érdemes, szükséges előadni, tudja, kik azok a tanúk, más bizonyítékforrások, akiknek/amelyeknek a bizonyításba való bevonását indítványozza.

A Be. az ismeretszerzés jogát megadja a védőnek: >A védő a védelem érdekében az ügyben tájékozódhat, a jogszabályokban biztosított lehetőségek és feltételek keretei között adatokat szerezhet be és gyűjthet. <A védő felkutathat tanúkat, tárgyi bizonyítási eszközöket, fordulhat szakértőhöz, kérhet iratokat a hatóságoktól, megnézheti a helyszínt – teheti ezt személyesen, a terhelt vagy legálisan működő magánnyomozó iroda útján. A védő azonban nincs fölruházva közhatalommal: nem tarthat házkutatást, senkit nem kényszeríthet nyilatkozatra, a vele való együttműködésre, nem hallgathat ki senkit. Jogában áll azonban, hogy a nyomozó hatóságnak, az ügyésznek vagy a bíróságnak tegyen indítványt az óhajtott adat beszerzésére, bizonyítási vagy más eljárási cselekmény végzésére.

(Forrás: Király Tibor: Büntetőeljárási jog)