Aki nem nyújt tőle elvárható segítséget sérült vagy olyan személynek, akinek élete vagy testi épsége közvetlen veszélyben van, vétséget követ el. 
A bűncselekmény védett jogi tárgya az emberi élet, a testi épség, egészség.
A bűncselekmény sértettje
A bűncselekmény sértettje olyan személy,
- akinek élete, testi épsége közvetlen veszélyben van, vagy
- akinek az egészsége vagy testi épsége már sérelmet szenvedett.
Ennek számtalan oka lehet, eredhet valamely külső természeti erőtől, állat támadásától, más harmadik személy vétlen vagy bűnös magatartásától csakúgy, mint a sértett viselkedésétől vagy valamilyen betegségétől.
A bűncselekmény elkövetési magatartása
Az elkövetési magatartás a sértett segítség nélkül hagyása. Ez több mozzanatból áll: egy meggyőződési, egy felajánlási és egy segítségnyújtási magatartás elmulasztásából.
A meggyőződési kötelezettség lényege, hogy az elkövető bizonyságot szerezzen arról: a sértettnek szüksége van-e segítségre.
A felajánlási kötelezettség keretében az elkövetőnek még akkor is fel kell ajánlania segítségét a sértett felé, ha a többiek már a helyszínen vannak. Fontos feltétel tehát, hogy az elkövetőnek meg kell kérdeznie, tud-e segíteni és a helyszínen kell maradnia. Mentesülhet azonban a segítségnyújtási kötelezettség alól, ha e viszonyba más harmadik személyt von be, feltéve, hogy e személytől legalább olyan szintű segítség várható, mint amire maga a kötelezett képes és ezt a segítséget legalább olyan eredményesen teljesíti, mint ahogy azt a kötelezett tette volna (például mentőt hív).
A segítségnyújtásra az elkövető a tőle elvárható szinten teljes körben köteles. Így bűncselekménynek minősül az is, ha nyújt ugyan segítséget, azonban az csak részleges vagy nem megfelelő mértékű. Ezért a jóhiszemű ellátás mellett az a segítségnyújtó nem felel, aki e cselekményével esetleg többet ártott a sértettnek, mint amennyit használt.
A segítségre szorultság
Minden sérült vagy veszélyben lévő személynek fel kell ajánlani a segítséget, függetlenül attól, hogy ténylegesen segítségre szorul-e vagy sem. E tény megállapításakor nem lehet döntő az elkövető szubjektív véleménye, sem a sértett azon nyilatkozata, hogy szerinte a sérülések nem túl veszélyesek és ezért elutasítja az elkövető segítségnyújtó magatartását.
Nem áll fenn a segítségnyújtási kötelezettség és nincs segítségre szorultság, ha a sértett mások közreműködése nélkül is el tudja látni sérülését vagy el tudja hárítani a veszélyhelyzetet, ha a sértett már meghalt, továbbá ha mások megfelelő segítségben részesítették.
A tőle elvárhatóság
A bűncselekmény nagyon fontos fogalmi eleme az elkövetőtől elvárhatóság. A segítségnyújtás során ugyanis mindig az adott elkövetőtől elvárható tevékenységi kör lesz az irányadó. Ennek megállapítása során a bíróság a társadalmi elvárhatóság általános szintjéből indul ki. Eszerint az önfeláldozás senkitől sem várható el, ha azonban a közvetlen életveszélyben lévő sértett életét saját kisebb sérülései vagy veszélyhelyzete árán megmenthetné, akkor erre már köteles.
Természetesen attól, aki segítségnyújtásra – például helyzeténél fogva – képtelen, mert maga is sérült, nem várható el az érdemi segítségnyújtás, adott esetben azonban segítséget ő maga is tud hívni (például mobiltelefonon).
Az ittasság önmagában nem mentesít a kötelezettség teljesítése alól, ugyanis az adott helyszínen való ottmaradás még az ittasan vezető személytől is elvárható, de e segítségnyújtás természetesen csekélyebb mértékű kötelezettséget jelent, mint egy nem ittas elkövető esetén.
A bűncselekmény elkövetője
A bűncselekmény elkövetője bárki lehet, hiszen az általános segítségnyújtási kötelezettség mindenkit terhel függetlenül attól, hogy nem az ő magatartásával okozati összefüggésben következett be a sértett ilyen állapota. Így ha az utas észleli a sofőr által okozott balesetet és annak ellenére, hogy a sofőr nem áll meg, ő maga is passzív marad – egyetért a vezető tevékenységével -, a bűncselekményért felelősségre vonható. Természetesen ezen egyetértésnek a jármű vezetője előtt is nyilvánvalónak kell lennie, azt az utasnak ki kell fejeznie, ugyanis a puszta jelenlét, a sofőrrel való belső egyetértés általában nem alapozza meg a felelősségrevonhatóságot.
A bűncselekmény csak szándékosan valósulhat meg, az elkövető tiszta mulasztásos formában mellőzi a segítségnyújtási kötelezettség teljesítését.
Súlyosabban minősülő esetek
Súlyosabban minősül a cselekmény, ha a sértett meghal és életét a segítségnyújtás megmenthette volna. Ennél is szigorúbb az elkövető megítélése, ha a veszélyhelyzetet maga idézte elő, vagy ha a segítségnyújtásra egyébként is köteles.
A halálos eredményért való felelősség feltétele, hogy a segítségnyújtás a sértett életét megmenthette volna; azaz a halálos eredmény és az elmulasztott segítségnyújtás között okozati összefüggés állt fenn. Ha ugyanis a sértett egyébként is meghalt volna, akkor nem e súlyosabb minősített esetért, hanem a cselekmény alapesetéért fog felelni.
A veszélyhelyzet elkövető általi előidézése
Az elkövető több formában is előidézheti a veszélyhelyzetet, és ez befolyásolja az elkövető felelősségét.
Ha az elkövető véletlenül vagy gondatlanságból idézi elő a veszélyhelyzetet – vagy okoz kárt más testi épségében -, fokozott felelősség terheli azért, hogy e helyzetből a veszélyben lévő – vagy sérült – személyt kimentse.
Ha a veszélyhelyzetet – vagy sérülést – kiváltó magatartás nem bűncselekmény, vagy ha bűncselekmény ugyan, de ebben az elkövető vétlen volt, csak a segítségnyújtás elmulasztásáért fog felelni.
Ha a veszélyhelyzetet – vagy sérülést – kiváltó magatartás bűncselekmény, amelyet az elkövető gondatlanul valósított meg, és az adott bűncselekménynek van ilyen alakzata, akkor a segítségnyújtás elmulasztása mellett ezért a gondatlan bűncselekményért – például közúti baleset okozásáért – is felel halmazatban.
Abban az esetben azonban, ha az előidéző magatartás egy, az elkövető által szándékosan megvalósított bűncselekmény – például szándékos emberölés vagy testi sértés -, az elkövető e bűncselekmény mellett a segítségnyújtás elmulasztásáért természetesen nem felelhet.
A segítségnyújtásra egyébként is köteles személy
Segítségnyújtásra egyébként is köteles személynek minősül foglalkozásánál fogva például az orvos, a mentős vagy a tűzoltó, a sértetthez fűződő speciális kapcsolata miatt például a szülő a gyermeke, vagy a felnőtt gyermek az idős szülő vonatkozásában. Az az eset azonban, ha valaki a közlekedési szabályok alapján köteles a segítségnyújtásra, nem tartozik e különös segítségnyújtási kötelezettség hatálya alá.
(Forrás: magyarorszag.hu)