A külföldre utazási tilalom biztosítása
Bár Magyarország Európai Unióhoz történő csatlakozása óta – tekintettel arra, hogy ma már az Unió bizonyos tagállamain belül és kétoldalú megállapodás esetén más államokba is akár személyi igazolvánnyal is lehet utazni – alapvetően átalakult a külföldre utazás jogszabályi feltételrendszere, azonban számos esetben a büntetőeljárás során vagy a büntetőjogi szankciók kiszabása esetén még mindig szükséges az úti okmány elvétele, a külföldre utazási lehetőség korlátozása. A külföldre utazási korlátozás célja annak megakadályozása vagy legalábbis megnehezítése, hogy a büntetőeljárás alatt álló, bizonyos kényszerintézkedésekkel mozgási szabadságában korlátozott személy ne tudja kivonni magát a magyar büntető igazságszolgáltatás alól azzal, hogy külföldre szökik. Ez a fajta külföldre utazási korlátozás több büntetési vagy intézkedési fajta érintettjével szemben is érvényesül. A külföldre utazási korlátozás feltételeinek, illetve elrendelésének a szabályait, az egyes szervek ezzel kapcsolatos feladatait a külföldre utazásról szóló 1998. évi XII. törvény (a továbbiakban: Utv.), a külföldre utazási korlátozás hatékony érvényesítését szolgáló nyilvántartási háttérszabályokat pedig a bűnügyi nyilvántartási rendszerről, az Európai Unió tagállamainak bíróságai által magyar állampolgárokkal szemben hozott ítéletek nyilvántartásáról, valamint a bűnügyi és rendészeti biometrikus adatok nyilvántartásáról szóló 2009. évi XLVII. törvény tartalmazza.
Az Utv. alapján a büntetőeljárás folyamán az alábbi esetekben érvényesül korlátozás a terhelttel szemben:
ha a terhelt letartóztatásban vagy előzetes kényszergyógykezelés alatt áll,
ha a terhelt olyan bűnügyi felügyelet alatt áll, amelynek során a bíróság előírta számára, hogy meghatározott területet, lakást, egyéb helyiséget, intézményt vagy ahhoz tartozó bekerített helyet engedély nélkül nem hagyhat el.
A már jogerősen kiszabott alábbi büntetések, illetve intézkedések érintettje sem utazhat külföldre:
a végrehajtandó szabadságvesztés kiszabása esetén a végrehajthatóság utolsó napjáig;
kényszergyógykezelés elrendelése esetén annak tartama alatt;
javítóintézeti nevelés elrendelése esetén a javítóintézeti nevelés tartama alatt (beleértve a javítóintézetből történő ideiglenes elbocsátás idejét is).
A fentiek alapján kiemelendő, hogy a feltételes szabadságra bocsátott elítélt is ilyen tilalom hatálya alatt áll, illetve a végrehajtandó szabadságvesztéssel egyenértékű az is, ha valakinek a felfüggesztett (vagy részben felfüggesztett) szabadságvesztése végrehajtását rendelik el utóbb. A tilalom minden esetben az ítélet jogerőre emelkedésétől számít.
Végül külföldre utazási korlátozás kapcsolódik számos bűnügyi jogsegélyhez kötődő kényszerintézkedéshez vagy korlátozó intézkedéshez is. Így külföldre utazási korlátozás hatálya alatt áll az is, aki
kiadatási letartóztatásban, ideiglenes kiadatási letartóztatásban, átadási letartóztatásban, ideiglenes átadási letartóztatásban, ideiglenes végrehajtási letartóztatásban van, ideiglenes átadási bűnügyi felügyelet vagy ideiglenes kiadatási bűnügyi felügyelet alatt áll, vagy
akinek az Európai Unió tagállamaival folytatott bűnügyi együttműködésről szóló törvény alapján megtiltották Magyarország területének elhagyását és úti okmányának átadására kötelezték. §
A fenti esetekben a korlátozás alapjául szolgáló szankció vagy intézkedés elrendelésekor vagy kiszabásakor kell elvenni az érintett útlevelét. Ezt vagy az ügyész vagy – ha éppen nincs ügyész jelen -, akkor a bíró teszi meg. § Az úti okmány tényleges visszatartását főszabály szerint az a szerv végzi, amelyik az intézkedést, büntetést végrehajtja (tehát például a büntetés-végrehajtási intézet vagy a javítóintézeti nevelést végrehajtó szerv). Külföldi úti okmány esetében az idegenrendészeti hatósághoz kell eljuttatni az elvett úti okmányt. Tehát a külföldre utazási korlátozás fennállta alatt ennek a szervnek kell az úti okmányt őriznie. § A külföldre utazási korlátozás tényét a korlátozást elrendelő vagy kiszabó bíróság közli az érintettel. §
A külföldre utazási korlátozási tilalom alapjául szolgáló intézkedések, büntetések kiszabásakor a bűnügyi nyilvántartó szerv automatikus adattovábbítás útján értesíti az útlevélhatóságot, amely az útiokmány-nyilvántartásba történő bejegyzést vagy az abból törlést automatikus úton elvégzi. Ez a szerv gondoskodik arról, hogy az útiokmány-nyilvántartásban megjelenjen az úti okmány érvénytelenségét megalapozó külföldre utazási korlátozás ténye. Másrészt a bíróság vagy az ügyész a bűnügyi nyilvántartás részére egyébként is teljesítendő adatszolgáltatási kötelezettsége révén arról is gondoskodik, hogy a bűnügyi nyilvántartási rendszer speciális, a külföldre utazási korlátozás hatálya alatt állók nyilvántartásába is bekerüljenek az adatok. § Ez szolgál ugyanis arra, hogy teljes körű, valamennyi ilyen tilalom hatálya alatt álló személyre kiterjedő nyilvántartást tartalmazzon, amelynek a segítségével a határellenőrzések során is kiszűrhetőek a jogellenesen, ilyen tilalom ellenére külföldre távozni kívánó személyek.
A külföldre utazási korlátozás megszűnésekor – feltéve, hogy az úti okmány még érvényes – vagy az azt visszatartó szerv, vagy ha az nem rendelkezik az érintett elérhetőségi adataival, az útlevélhatóság juttatja vissza az úti okmányt a tulajdonosának. §
A külföldre utazási tilalommal kapcsolatos rendelkezéseket külföldi terheltek úti okmányai esetében is alkalmazni kell azzal, hogy az értesítést az elrendelésről, valamint a megszüntetésről az idegenrendészeti hatóságnak is meg kell küldeni, mivel ez a szerv hajtja végre a külföldi úti okmányok visszatartását. §
Érdemes jelezni, hogy 2016. január 1-jétől a magyar állampolgárnak a személyazonosító igazolványa is tartalmazza a külföldre utazási korlátozás tényét, ha terrorcselekmény vagy terrorizmus finanszírozása miatt rendeltek el vele szemben kényszerintézkedést vagy ítélték szabadságvesztésre. Ennek részletszabályait a polgárok személyi adatainak és lakcímének nyilvántartásáról szóló 1992. évi LXVI. törvény tartalmazza.
(Forrás: magyarország.hu)