Sértett jogai – sértettként is fontos, hogy megbízható és korrekt ügyvéd segítse Önt a büntetőeljárás során!
A közelmúltban bekövetkezett fontos újdonság, hogy Magyarországnak is át kellett ültetnie a bűncselekmények áldozatainak jogaira, támogatására és védelmére vonatkozó minimumszabályok megállapításáról és a 2001/220/IB tanácsi kerethatározat felváltásáról szóló, 2012. október 25-i 2012/29/EU európai parlamenti és tanácsi irányelvet (a továbbiakban: Irányelv), amely az áldozatok számára nyújtott állami támogatás, segítség mellett érdemben az áldozatok büntetőeljárással összefüggő tájékozottságát kívánja előmozdítani, az áldozatoknak a büntetőeljárásban betöltött szerepét hangsúlyosabbá tenni. Az Irányelv átültetését elvégző törvénymódosítás 2015. november 1-jén lépett hatályba.
Az átültetés nyomán a legfontosabb, a büntetőeljárást érintő változtatásokat az alábbiak szerint lehet összefoglalni:
- az Irányelvnek megfelelően kiegészült a sértett halála esetén a sértett helyébe lépő személyek körének a felsorolása;
- a jogszabályok a korábbiaknál precízebben és tágabb körben határozzák meg a sértett értesítési lehetőségét akkor, ha a fogvatartott terhelt a fogva tartásból szabadul vagy megszökik;
- a sértett a korábbiaktól eltérően nemcsak a bírósági szakaszban, hanem már a nyomozás során is jogosult jogi segítségnyújtás keretében pártfogó ügyvéd állam általi biztosítására;
- a büntetőeljárásról szóló 1998. évi XIX. törvény (a továbbiakban: Be.) rögzíti, hogy a büntetőeljárás során minden eljárási szereplővel szóban és írásban is a közérthető kommunikációra kell törekedni;
- megjelent a Be.-ben az a követelmény, hogy az eljáró szerveknek az eljárás során törekedniük kell arra, hogy elkerüljék a sértett és a terhelt szükségtelen találkozására okot adó helyzeteket;
- az eljáró szerveknek az is kötelezettségükké vált normatív szinten, hogy kerüljék el a sértettet érintő eljárási cselekmények megismétlését;
- bekerült a Be.-be a különleges bánásmódot igénylő sértett kategóriája, illetve a hatóságok azon kötelezettsége, hogy minden sértett esetében vizsgálják meg, hogy fennállnak-e a különleges bánásmódot igénylő sértetté nyilvánítás feltételei (a vizsgálat pontos módja és részletszabályai rendeleti szinten vannak szabályozva);
- arra vonatkozó általános követelmény is bekerült a törvénybe, hogy a különleges bánásmódot igénylő személlyel szemben fokozott kímélettel kell eljárni és minden olyan eljárási jogintézmény, lehetőség alkalmazására törekedni kell, amelyek elősegíthetik, hogy minél kevesebb teherrel és megpróbáltatással járjon számára a büntetőeljárás;
- bizonyos bűncselekmények esetén (nemi élet szabadsága elleni, illetve a hozzátartozó sérelmére elkövetett bűncselekmények) a sértett kérelmére vele azonos nemű személynek kell a kihallgatást lefolytatnia;
- a Be.-be bekerült, hogy a tizennégy év alatti tanú kihallgatását minden esetben videókamerával kell rögzíteni;
- a Be. a módosítások révén biztosítja annak lehetőségét is, hogy a sértettet érintő eljárási cselekményeken jelen lehessen egy, a sértett által megjelölt nagykorú személy a sértett érzelmi (adott esetben nyelvi) támogatása érdekében;
- a Be. kiemeli annak a lehetőségét, hogy zárt tárgyalást a különleges bánásmódot igénylő sértett védelme érdekében is el lehet rendelni ; hasonlóan ehhez, az ilyen sértett zárt célú távközlő hálózat révén történő kihallgatásának a lehetőségét is megteremti a Be.-módosítás.
Ki tekintendő sértettnek?
A sértett az a személy, akinek a jogát vagy jogos érdekét a bűncselekmény sértette vagy veszélyeztette. Ha a sértett akár a büntetőeljárás megindítása előtt, akár azt követően meghalt, helyébe egyenesági rokona, házastársa, élettársa, testvére, törvényes képviselője, vagy jogszabály, illetve szerződés alapján a sértett által eltartott személy léphet, és gyakorolhatja a sértett által gyakorolható jogokat.
A feljelentés
Bűncselekmény miatt bárki tehet feljelentést, az nem a sértett kizárólagos joga. A feljelentést a nyomozó hatóságnál, általában a rendőrségen vagy az ügyészségen kell írásban vagy szóban megtenni, nincs akadálya a feljelentés megtételének továbbá távbeszélőn vagy más technikai eszköz útján sem. Ha a feljelentést más (nem büntető) hatóságnál teszik meg (pl. önkormányzat, felügyeleti szervek) a feljelentést ez a hatóság is elfogadja, de köteles azt a büntető ügyekben eljáró hatóságnak megküldeni. A szóban tett feljelentést jegyzőkönyvbe kell foglalni. A feljelentés nem nélkülözhetetlen feltétele az eljárásnak, hiszen az a hatóság észlelése alapján is megindulhat. Emiatt a feljelentés esetleges visszavonása az eljárás megindulását vagy folytatását nem befolyásolja. A feljelentés kötelező, ha annak elmulasztása bűncselekmény (pl. a legtöbb állam elleni bűncselekmény esetében, vagy hivatalos személyek tekintetében vesztegetés esetén stb.). A hatóság tagja és a hivatalos személy, továbbá, ha külön törvény előírja, a köztestület köteles a hatáskörében tudomására jutott bűncselekményt – ha az elkövető ismert, annak megjelölésével – feljelenteni. Ennek elmulasztása csak akkor bűncselekmény, ha ezt a Büntető Törvénykönyvről szóló 2012. évi C. törvény külön szankcionálja (például a vesztegetés feljelentésének az elmulasztása esetén , vagy az hivatali visszaélést valósít meg, azaz a hivatalos személy azért szegi meg feljelentési kötelezettségét, hogy azzal másnak jogtalan hátrányt okozzon, vagy jogtalan előnyt szerezzen. A feljelentés elmulasztása önmagában nem valósítja meg a bűnpártolás bűncselekményét.
A sértett jogai az eljárás megindításával és folytatásával kapcsolatban
A feljelentőnek a szóban tett feljelentésről készített jegyzőkönyvről, illetve az írásban tett feljelentés megtételét igazoló iratról másolat adható. Ha a feljelentő a magyar nyelvet nem ismeri, kérelmére a nyomozó hatóság vagy az ügyész a feljelentés megtételéről igazolást állít ki.
A feljelentés megtételét követően az ügyész – három napon belül – elutasíthatja azt, ha magából a feljelentésből megállapítható, hogy
- a cselekmény nem bűncselekmény,
- a bűncselekmény gyanúja hiányzik,
- a büntethetőséget kizáró ok (lásd: ) állapítható meg,
- eljárás halál, elévülés vagy kegyelem folytán nem indítható,
- a magánindítvány vagy a feljelentés hiányzik,
- a cselekményt már jogerősen elbírálták,
- a cselekmény elbírálására a magyar hatóságnak nincs joghatósága.
A fenti 1-2., valamint 4-6. pontban meghatározott esetekben, továbbá, ha a 3. pontban foglalt esetkörben a büntethetőséget a gyermekkor zárja ki , a feljelentés elutasítására a nyomozó hatóság is jogosult.
A feljelentést nem lehet elutasítani, ha megállapítható ugyan a gyanúsított büntethetőségének hiánya, de
- a gyanúsított kényszergyógykezelésének elrendelése látszik szükségesnek, továbbá
- ha elkobzásnak, vagyonelkobzásnak, illetve az elektronikus adat végleges hozzáférhetetlenné tételének a büntethetőségtől függetlenül helye van, kivéve, ha az elkobzásra, vagyonelkobzásra, illetve az elektronikus adat végleges hozzáférhetetlenné tételére irányuló eljáráshoz a bizonyítékok rendelkezésre állnak.
A feljelentést elutasító határozat ellen – annak közlésétől számított nyolc napon belül – a feljelentő csak akkor élhet panasszal, ha a bűncselekménynek sértettje. Ha azonban a feljelentő központi államigazgatási szerv, az ügyésznek vagy a nyomozó hatóságnak a feljelentés elutasításáról, a nyomozás részbeni mellőzéséről, felfüggesztéséről, illetve megszüntetéséről szóló határozata ellen a közléstől számított nyolc napon belül panasszal élhet. Az ügyész, illetőleg a felettes ügyész a panasz alapján
- a feljelentést elutasító határozatot hatályon kívül helyezi, és dönt a nyomozás elrendeléséről, vagy
- a panaszt elutasítja, ha azt nem találja alaposnak.
Főszabály szerint a panasz elutasítását követően a sértett pótmagánvádlóként léphet fel. Nincs azonban helye a pótmagánvádlóként történő fellépésnek, ha a büntethetőséget a gyermekkor vagy a kóros elmeállapot zárja ki, továbbá az elkövető halála esetén. A nyomozás megszüntetése nem akadálya annak, hogy ugyanabban az ügyben utóbb az eljárást folytassák. Az eljárás folytatását az ügyész, ha pedig a nyomozást az ügyész szüntette meg, a felettes ügyész rendelheti el. Ha korábban a gyanúsítottat megrovásban részesítették, a felettes ügyész a nyomozást megszüntető határozatot hatályon kívül helyezi. Ha a nyomozás megszüntetése ellen a sértett nem élt panasszal, illetve a felettes ügyész nem rendelte el a nyomozás folytatását, utóbb azt csak a nyomozási bíró rendelheti el az ellen, akivel szemben a nyomozást korábban megszüntették. Ha a nyomozási bíró a nyomozás folytatásának elrendelése iránti sértetti indítványt elutasította, változatlan alapon a nyomozás folytatásának elrendelése iránti ismételt indítvány előterjesztésének nincs helye.
A sértettel való bánásmód általános szabályai a büntetőeljárás során
A törvény általános jelleggel írja elő, hogy az eljáró szervek törekedjenek arra, hogy a büntetőeljárásban részt vevő valamennyi személlyel történő írásbeli és szóbeli kommunikáció során egyszerű és közérthető módon fogalmazzanak. A jogokról való tájékoztatásokat és a kötelezettségekre való figyelmeztetéseket az érintett személy számára érthető módon, az érintett személy állapotára, személyes jellemzőire figyelemmel kell megfogalmazni. Azt is rögzíti a törvény, hogy a szóbeli kommunikáció során meg kell győződni arról, hogy az elmondottakat az érintett személy megértette-e, ennek hiányában a tájékoztatást, illetve a figyelmeztetést meg kell magyarázni. Ha a sértett fiatalkorú, a jogokról való tájékoztatást és a kötelezettségekre való figyelmeztetést az érintett személy életkorára és érettségére figyelemmel kell megfogalmazni, ez a kötelezettség kifejezett rendelkezés alapján vonatkozik az idézésekre, értesítésekre. Ugyanígy figyelemmel kell lenni arra, ha az érintett személy hallássérült, siketvak, vak, beszédképtelen vagy – beszámítási képességre tekintet nélkül – kóros elmeállapotú, ilyen esetben az állapotára tekintettel fokozott körültekintéssel kell eljárni.
Az eljáró szerveknek a teljes eljárásban az eljárási cselekmények előkészítése és végrehajtása során figyelemmel kell lenniük arra, hogy az eljárási cselekményt megelőzően, annak során, illetve az eljárási cselekményt követően a sértett és a terhelt szükségtelenül ne találkozzon egymással. Arra is törekedni kell, hogy az olyan eljárási cselekményt, amelynél a sértett jelenléte kötelező, indokolatlanul ne kelljen megismételni.
Ki kell továbbá emelni, hogy a bíróságnak, az ügyésznek és a nyomozó hatóságnak az eljárás során folyamatosan vizsgálniuk kell, hogy a sértett a személyiségét és életviszonyait jellemző tényekre és körülményekre, a bűncselekmény jellegére vagy az elkövetés körülményeire tekintettel olyan különleges bánásmódot igénylő személy-e, akiről megállapítható, hogy a büntetőeljárásban sajátos szükségletekkel rendelkezik. A tizennyolcadik életévét be nem töltött sértettet különleges bánásmódot igénylő sértettnek kell tekinteni. Különleges bánásmódot igénylő személy lehet például a nemi erkölcs elleni bűncselekmény sértettje, a faji, vallási stb. gyűlöletből elkövetett bűncselekmény áldozata, az idősebb sértett stb., de ezt mindig az adott eljárás körülményei alapján lehet csak eldönteni. Ennek érdekében az első kihallgatáskor ún. egyéni értékelést készít a kihallgatást vagy meghallgatást lefolytató szerv. A törvény általános jelleggel írja elő, hogy a különleges bánásmódot igénylő sértett lehető legnagyobb kíméletével kell eljárni, a sértett kíméletével, lehetőség szerint az igényeinek a figyelembevételével kell előkészíteni és végrehajtani az egyes eljárási cselekményeket. A különleges bánásmódot igénylő sértett esetében az eljáró szerveknek minden olyan eljárási lehetőséget, jogintézményt igénybe kell venniük, amelyek elősegíthetik, hogy az ilyen sértett számára a büntetőeljárás a lehető legkisebb megterhelést jelentse.
A sértett jelenléti joga
Főszabály szerint a sértett az eljárási cselekményeknél jelen lehet. A sértett a gyanúsított és a tanú kihallgatásán nem lehet jelen. , Úgyszintén nem lehet jelen a nyomozási bíró ülésein. Értesítést kap azonban – és ennek megfelelően természetesen meg is jelenhet – például a szakértő meghallgatásáról, a helyszíni szemléről, a bizonyítási kísérletről. Ha tanúként idézik, jelenléte kötelező. A bizonyítási cselekményeknél, pl. felismerésre bemutatás, helyszíni szemle, szembesítés szintén megjelenhet.
A sértettet segítő személyek
A sértett részvétele esetén többféle segítő személy is közreműködhet az eljárásban a sértett mellett ezzel segítve őt jogai gyakorlásában.
A sértett igénybe vehet képviselőt. Képviselőként ügyvéd, nagykorú személy vagy törvényben meghatározott egyéb személy járhat el. Ha a Be. nem ír elő a sértett számára személyes jelenlétet, akkor az őt megillető jogokat a képviselő útján is gyakorolhatja.
A sértettet bizonyos eljárási cselekményekre elkísérheti egy általa választott nagykorú személy. Az ilyen személy jelenlétének a célja elsősorban a sértett érzelmi, magyarul nem beszélő sértett esetében esetleg a nyelvi támogatása. A nagykorú személy jelen lehet a feljelentő meghallgatásán, azokon az eljárási cselekményeken, ahol a sértett is jelen lehet , a sértett tanúkénti kihallgatásán pedig akkor, ha az az eljárás érdekeit nem sérti.
Ha a sértettet tanúként hallgatják ki, akkor az érdekében eljáró ügyvéd is részt vehet a kihallgatáson, aki a tanúnak felvilágosítást adhat a jogairól, de más tevékenységet nem végezhet, és a vallomást nem befolyásolhatja.
A támogató a Polgári Törvénykönyvről szóló 2013. évi V. törvény által bevezetett jogintézmény, a támogatott döntéshozatal keretében eljáró személy. A gyámhatóság az egyes ügyei intézésében, döntései meghozatalában belátási képességének kisebb mértékű csökkenése miatt segítségre szoruló nagykorú számára, annak kérelmére – a cselekvőképessége korlátozásának elkerülése érdekében – támogató kirendeléséről határozhat. Ilyen esetben tehát az érintett cselekvőképességét nem korlátozzák, a támogató segítséget nyújt a támogatottnak a mindennapi ügyeiben. A támogató a büntetőeljárásban például részt vehet a sértett tanú kihallgatásán.
Végül meg kell említeni, hogy a tizennyolc évesnél fiatalabb sértett (illetve cselekvőképtelen vagy cselekvőképességében korlátozott nagykorú) mellett természetesen a törvényes képviselője is részt vehet az eljárási cselekményeken.
A terhelt szabadulásáról történő értesítés joga
2015 januárja óta a törvények biztosítják a sértettnek azt a lehetőséget, hogy kérhesse a hatóságoktól, hogy értesítsék arról, ha az ügyében fogva tartott terhelt megszökik vagy szabadul. Ez a lehetőség azt a célt szolgálja, hogy a sértettet ne érje váratlanul, ha az ellene bűncselekményt elkövető (vagy azzal gyanúsítható) személy a lakóhelyén felbukkan, illetve hogy a sértett egyébként fel tudjon készülni a terhelt szabadulására.
Ezzel a lehetőséggel a sértett (illetve ha a sértett meghalt, a helyébe lépő személy) akkor élhet, ha a terhelt előzetes letartóztatásban van, vagy végrehajtandó szabadságvesztést, elzárást vagy javítóintézeti nevelést szabtak ki vele szemben, illetve ha ideiglenes kényszergyógykezelést vagy kényszergyógykezelést rendeltek el. Az erre irányuló kérelmet az ügyésznél vagy a bíróságon lehet előterjeszteni. Ha a terhelt megszökik, akkor ezt követően haladéktalanul, a szabadítása esetén pedig azt megelőzően harminc nappal kell a sértettet az általa megadott lakcímre elküldött levélben értesíteni.
Iratbetekintéshez és másoláshoz való jog
Az eljárás során keletkezett, beszerzett vagy becsatolt iratról az a bíróság, ügyész, illetőleg nyomozó hatóság, amely előtt az eljárás folyamatban van, a sértett kérelmére – legkésőbb a kérelem előterjesztésétől számított nyolc napon belül – másolatot ad ki. A nyomozás befejezéséig a sértett és képviselője másolatot kaphat a szakvéleményről, valamint az olyan nyomozási cselekményről készült iratról, amelyeknél jelen lehetnek, az egyéb iratról pedig akkor, ha ez a nyomozás érdekeit nem sérti (pl. egy tanúvallomás). A sértett a nyomozás során keletkezett más iratokról a tanúkénti kihallgatását követően kaphat másolatot. Ha a sértett a nyomozási cselekményen jelen lehet, az arról készült jegyzőkönyvet nyomban megtekintheti. A sértett a nyomozás során is megtekintheti a szakvéleményt, az egyéb iratokat pedig akkor, ha az a nyomozás érdekeit nem sérti. A nyomozás befejezését követően a sértett és képviselője másolatot kaphat a nyomozás minden olyan iratáról, amelyet egyébként a pótmagánvádlói fellépés érdekében az ügyészség helyiségében megismerhet. A bírósági eljárásban a sértett és képviselője részére a másolat kiadása csak az emberi méltóságra, az érintettek személyiségi jogaira és a kegyeleti jogra tekintettel korlátozható. A sértett és képviselője a büntetőeljárás során jogosult megismerni azt a minősített adatot, amit olyan irat tartalmaz, amelyet egyébként megismerhet.
A sértetti indítványok és észrevételek
A sértett a nyomozati és a bírói szakban akár írásban, akár szóban (pl. a tárgyaláson) indítványokat, észrevételeket tehet. Az indítványok elsősorban bizonyítási cselekmények elvégzésére (pl. szakértő kirendelése, helyszíni szemle elvégzése, szembesítés, tanú meghallgatása) irányulhatnak. A nyomozásban a sértett bizonyítási indítványát a nyomozó hatóság, illetve a nyomozást folytató ügyész bírálja el. A hatóság nem köteles az indítványoknak helyt adni. Szóban rendszerint a sértett jelenléte esetén történik észrevételezés pl. a tárgyalás körülményeivel, a szakértői véleménnyel stb. kapcsolatban. A bíróság az észrevételt jegyzőkönyvbe veszi. A tárgyaláson az ügyész vádbeszédét követően a sértett felszólalhat és ebben a körben nyilatkozhat arról, hogy a vádlott bűnösségének megállapítását és megbüntetését kívánja-e. A Be. XXVIII/A. Fejezetében meghatározott kiemelt jelentőségű ügyekben (lásd: ) a sértett felszólalása közben a szót nem lehet megvonni és a nyilatkozatában a tényállásra vonatkozó álláspontját is kifejtheti.
A sértett jogorvoslati jogai a nyomozással kapcsolatban
A sértett a nyomozás során jogorvoslatként panasszal élhet, ha a határozat közvetlen rendelkezést tartalmaz rá nézve, a határozat ellen a közléstől számított nyolc napon belül lehet panaszt benyújtani. Ha a határozatot hozó a panasznak három napon belül nem ad helyt, az ügyész határozata elleni panaszt a felettes ügyész, a nyomozó hatóság határozata elleni panaszt az ügyész a hozzá érkezéstől számított tizenöt, megszüntető határozat esetén harminc napon belül határozattal bírálja el. A panasz szóban és írásban egyaránt előterjeszthető. A szóban előterjesztett panaszt a hatóság jegyzőkönyvbe veszi. A panaszt elbíráló határozat ellen további jogorvoslatnak – főszabály szerint – nincs helye. A panasznak a megtámadott határozat végrehajtására általában nincs halasztó hatálya, de a határozatot hozó, illetőleg a panaszt elbíráló a határozat végrehajtását kivételesen indokolt esetben a panasz elbírálásáig felfüggesztheti.
A sértett jogorvoslati jogai a bírói szakban
Az elsőfokú bíróság ítélete, illetve végzése ellen a sértett általános fellebbezési joggal nem rendelkezik, pusztán mint magánfél (a polgári jogi igény elbírálásával kapcsolatban), vagy mint magánvádló jelenthet be fellebbezést. A magánvádló jogi képviselőjének önálló fellebbezési jogosítványa nincs, fellebbezést kizárólag a magánvádló nevében jelenthet be. A sértett a számára elfogadhatatlan bírói ítélettel vagy végzéssel szemben tehát formális jogorvoslati lehetőséggel nem rendelkezik. A sértetti “érdekeket” a vádlott terhére az ügyész képviselheti fellebbezésében.
(Forrás: magyarorszag.hu)