Blog

A rendőrség a napokban “elfogta” R. Szilvesztert, aki a gyanú szerint 2013. szeptember 25-én bestiális módon meggyilkolta a sajtó által “soroksári futónő”-ként ismertté tett Gyurik Krisztinát.

Mint megtudhattuk, a gyanúsított 2013 óta börtönben ül; néhány héttel a gyilkosság elkövetése után kezdte meg a hírek szerint rablásért kapott hét éves büntetésének letöltését.

Óhatatlanul is felvetődik a kérdés: az R. Szilveszter “rabosításakor” levett DNS-minta miért nem találkozott a soroksári gyilkosság helyszínén talált DNS-sel – legalább 4-5 évvel ezelőtt?

“A “soroksári futónő” gyilkosa: 5 évvel ezelőtt kellett volna megfogni?” bővebben

Megtörténhet-e, hogy a rendőrség elit egységének kitüntetett nyomozói éveken át a maffiának dolgozzanak, még gyilkosságokat is elkövessenek a keresztapák megbízásából?

Sajnos, megtörténhet.

És az megtörténhet, hogy a korrupt zsarukat emiatt elkapják, és évtizedekre fegyházba zárják?

“Korrupt rendőrök a maffia zsoldjában” bővebben

Eva Rezesová 170-180 km/óra sebességgel száguldó BMW X5-ös terepjárója 2012. augusztus 21-én hajnalban öklelt fel az M3-as autópályán egy kis Fiat Punto-t, amely 100 km/óra sebességgel haladva éppen egy nyergesvontatót előzőtt. A Fiatban két idősebb házaspár utazott, akik közül hárman a kisautót elnyelő lángtengerben lelték halálukat, egyikük pedig nem sokkal később a kórházban hunyt el.

Az ügyészség több ember halálát okozó ittas járművezetésért bűncselekmény miatt emelt vádat a szlovák milliomosnő ellen.

“Autós rodeo Fiat Puntóval? Így győzött az igazság Rezesova perében” bővebben

„Elfogták a budapesti drogbárót és társait!”, „Óriási drogfogás Budapesten!” „Budapesti drogmaffiát számoltak fel!”, “Hatalmas drogmaffiát kapcsoltak le a rendőrök Nógrádban!”

A könnyen lelkesülő sajtóban rendszeresek a fentiekhez hasonló diadalmas híradások a drogellenes háború frontján aratott győzelmekről.

A cikkeket elolvasva aztán kiderül, hogy a „drogbáró” egy háromtagú marijuana-termesztő csapat vezetője, a “hatalmas” drogmaffiától pedig “csaknem egy kilogramm” különböző színű port és kristályos anyagot sikerült lefoglalni. 

Előfordul persze, hogy tényleg komoly mennyiségű és fajtájú kábítószer (heroin) lefoglalásáról olvasunk – ennek helyszíne azonban általában Nyugat-Európa.

Miképp tudnánk – a sikerpropagandán túllépve  – hiteles képet alkotni a drogellenes háború valódi eredményeiről?

Úgy, hogy megnézzük, mennyit sikerül megszerezni abból, amit a drogmaffia nem akar odaadni a rendőrségnek:

• drágán előállítható, értékes heroin

• sokmilliárdos drogprofit

• a drogmaffia keresztapái

“Hogyan üldözzük a drogmaffiát?” bővebben

Marian Cozma egyik gyilkosát a napokban csendben kiengedték a fogházból, az áldozat családja azonban a mai napig nem látott egy fillért sem abból az összesen 226 millió forintos kártérítésből, amit  különféle bíróságok ítéltek meg a halálra késelt sportoló hozzátartozóinak.

Marian Cozma édesapja kétségbeesésében már azzal is fenyegetőzött, hogy felgyújtja magát a magyar konzulátus előtt  a család ügyvédje pedig azon kesereg, hogy hiába írja a végrehajtási kérelmeket, a hatóságok még a bűnügyi költséget sem tudták behajtani az elkövetőkön.

A bíróságok és a magyar állam egyéb hatóságai pedig sajnálkozva tárják szét a kezüket: a sokmilliós kártérítéseket kiszabtuk, azon nem tudunk segíteni, hogy a gyilkosok nem rendelkeznek megfelelő vagyonnal.

Ugyan mi haszna van az ilyen nagyvonalú ítéleteknek, ha már azok kiszabáskor tudni vagy sejteni lehet, hogy az áldozat sohasem fog megfelelő elégtételt kapni? Mivel lehetne rászorítani az államot, hogy ne csak a hangzatos szólamok szintjén álljon az áldozatok mellé, hanem garantálja káruk megtérülését?

“Marian Cozma családját cserbenhagyták” bővebben

A mélypont

Nem is olyan régen, Magyarország területén létezett egy kisebb állam, melyben – a legfejlettebb nyugati országokat is lepipálva – legalizálásra került nemcsak a marihuána, de a legkeményebb drogok is.

A Hajógyári szigeten működő miniállam diszkóiban az Éjszaka Császáraként ismert Vizoviczki László és az általa fizetett rendőrök biztosították a kábítószer zavartalan árusítását, és gondoskodtak arról, nehogy felesleges razziák zavarják meg a fiatalok önfeledt kikapcsolódását.

A Hajógyári sziget közismert drogdiszkói EU szinten is a kábítószer turisták kedvelt úti céljává váltak, ezzel tovább öregbítve hazánk nemzetközi hírnevét.

Hát mi volt nem szeretni- vagy csodálnivaló ezen a fehérporos orrú Disneylanden? Hacsak nem az, hogy az önfeledt szórakozás közben bekábítószerezett fiatalok haltak meg, mentek tönkre egészségileg vagy pszichésen?

“Drogsziget Budapesten” bővebben

Lehet-e túl drága az igazság?

VV Fanni holttestének keresése immár több, mint 300 millió forintot emésztett fel. Joggal vetődik fel a kérdés: van-e olyan ésszerű összeghatár, amelynél többet az adófizetők nem kívánnak költeni egy „átlagos” – tehát pl. a móri mészárláshoz  vagy egy sorozatgyilkossághoz nem hasonlítható – bűncselekmény felderítésére?

A celeb értékesebb, mint az átlagember?

Úgy tűnik, sokkal több emberi és anyagi erőforrást köt le egy eltűnt „celeb” felkutatása, mint egy átlagos halandóé. Ezáltal viszont értelemszerűen kevesebb erőforrás jut a „többiek” sérelmeinek kinyomozására, így sérül az “átlagember”  igazságszolgáltatáshoz, törvény előtti egyenlőséghez fűződő alapjoga.

“VV Fanni: Megér az igazság 300 milliót?” bővebben

A bíróság újra és újra meg fogja hosszabbítani a VV Fanni ügy gyanúsítottjának előzetes letartóztatását, és ha a holttest nem kerül elő, szinte bizonyos, hogy B. László még hosszú évekig „vizsgálati fogságban” fog maradni.

Ezzel azonban végül a gyanúsított fog jól járni: holttest hiányában végül maximum azért tudják majd csak elítélni, hogy a veszekedés hevében olyan sérülést okozott, amely Fanni halálához vezetett. Így a bírósági ítélethozatalról szabadon fog kisétálni, hiszen addigra az előzetes letartóztatás könnyített rezsimjében már leülte a halált okozó testi sértésért kiszabható 2-8 éves szabadságvesztés büntetést.

“VV Fanni – A letartóztatással is a gyanúsított jár jól!” bővebben

A körúti robbantó önsorsrontó módon olyan bűntetteket (több hivatalos személy elleni emberölés kísérlete, terrorcselekmény előkészülete) gyűjtött palettájára, amelyek szinte garantálják, hogy hosszú-hosszú évtizedekig ne szívhasson szabad levegőt.

Egy kiút van a saját maga számára állított végzetes kelepcéből: ha sikerül meggyőznie bíráit, hogy elmeállapota miatt nem büntethető. Noha a publikum felvont szemöldökkel kíséri extrém tárgyalótermi előadását, eddig nem ugrotta meg azt a szintet, amivel  meggyőzhette volna a szakértőket arról, hogy nem felelős a bűntetteiért.

De mit is kellene védőjének bizonyítania ahhoz, hogy kóros elmeállapotra hivatkozással a körúti robbantó  megmenekülhessen a fegyháztól?

“Megúszhatja a körúti robbantó?” bővebben