Hogyan üldözzük a drogmaffiát?

„Elfogták a budapesti drogbárót és társait!”, „Óriási drogfogás Budapesten!” „Budapesti drogmaffiát számoltak fel!”, “Hatalmas drogmaffiát kapcsoltak le a rendőrök Nógrádban!”

A könnyen lelkesülő sajtóban rendszeresek a fentiekhez hasonló diadalmas híradások a drogellenes háború frontján aratott győzelmekről.

A cikkeket elolvasva aztán kiderül, hogy a „drogbáró” egy háromtagú marijuana-termesztő csapat vezetője, a “hatalmas” drogmaffiától pedig “csaknem egy kilogramm” különböző színű port és kristályos anyagot sikerült lefoglalni. 

Előfordul persze, hogy tényleg komoly mennyiségű és fajtájú kábítószer (heroin) lefoglalásáról olvasunk – ennek helyszíne azonban általában Nyugat-Európa.

Miképp tudnánk – a sikerpropagandán túllépve  – hiteles képet alkotni a drogellenes háború valódi eredményeiről?

Úgy, hogy megnézzük, mennyit sikerül megszerezni abból, amit a drogmaffia nem akar odaadni a rendőrségnek:

  • drágán előállítható, értékes heroin

  • sokmilliárdos drogprofit

  • a drogmaffia keresztapái

Figyeljünk a heroinra!

Az igazi eredmények számba vételekor nem érdemes méricskélni a Kínában és az EU-n belül is  olcsón és tömegesen előállítható olyan szintetikus drogokat, mint az ecstasy vagy a „herbál”. Ezekből a filléres tablettákból ugyanis a drogmaffia rendszeresen oda tud dobni a rendőrségnek pár tízezer darabot, akár figyelemelterelés céljából, akár azért, hogy valamelyik általuk kedvelt rendőr karrierjének lendületet adjon.

A heroint viszont Magyarországtól több ezer kilométerre, természetes alapanyagokból kell előállítani, majd jelentős veszteségek árán Európába szállítani. A bűnüldöző szervek erejét ezért az mutatja meg, hogy ezekből az értékes kábítószerekből hány kilót tudnak elvenni a maffiától, nem pedig az, hogy hány tízezer szintetikus tablettát szórt eléjük üveggyöngyként a maffia.

(A „drága” kábítószerek közé tartozik a kokain is, ennek fő szállítási útvonala azonban nem vezet Magyarországon keresztül, így – a heroinnal ellentétben – nem is várható el igazán nagy szállítmányok lefoglalása)

A magyar kapcsolat

Kevesen tudják, hogy Magyarországon vezet keresztül a Balkáni Útvonal néven ismert heroin-szupersztráda, amelyen az albán maffia irányításával Nyugat-Európába jut az Afganisztánból érkező heroin. A fő elosztóhelynek számító Törökországból Bulgárián át áramlik hazánkba a fehér por, tőlünk pedig gondos kezek szinte észrevétlenül juttatják azt át Ausztriába.

Az ENSZ adatai alapján konzervatív becsléssel az állapítható meg, hogy évente legalább 1-2 tonna heroint csempésznek Magyarországon keresztül Ausztriába.

Érdekesség, hogy ez a magyar heroinkapcsolat már a szocialista időkben is működött. A Kintex nevű bolgár állami vállalat fegyvereket adott el a török maffiának, amely heroinnal fizetett. A heroint TIR kamionokba rejtve „exportálták” Magyarországon át Ausztriába. E virágzó – titkosszolgálatok által is támogatott – drogkereskedelem miatt szigorították meg 1971-ben a Btk. szabályait.

Mennyit tudunk „lestoppolni’ a szupersztrádán folyamatosan áramló heroinból?

Nem sokat. 2016-ban például a milliárdos drogellenes büdzséből 2.11 kg heroin lefoglalására futotta. 2010 óta sajnos nem volt olyan év, amikor a Magyarországon átcsempészett heroin akár csak 10%-át is sikerült volna lefoglalni.

Ausztriába a balkáni heroin Magyarországon kívül még Szlovénián keresztül jut be. El kell ismerni, hogy a szlovén rendőrök sem sokkal szerencsésebbek magyar kollégáiknál a lefoglalások terén.

Amint azonban a heroin Ausztriába érkezik, a rendőrség mintha megtáltosodna; az osztrák hatóságok évente legalább ötször annyi heroint foglalnak le, mint a hazaiak.

E rejtélyes jelenséget – hogy bizonyos országokon búvópatakként áramlik át a heroin – egy ENSZ tanulmány jóindulatúan azzal magyarázza, hogy a jelentős mennyiégű törökországi lefoglalások után a szállítmányokat szétszedik, és apránként szállítják át Délkelet-Európán, majd Nyugat-Európában újra összerakják azokat.

Igen… ez is egy magyarázat…

A magyar kapcsolat
A magyar kapcsolat

A magyar rendőrség háborúja a kábítószermaffiával

A Drogsziget Budapesten című írásomban utaltam rá, hogy milyen gyalázatos volt a helyzet a rendőri korrupcióval átszőtt Vizoviczki érában, amikor a Hajógyári „Álomsziget” drogdiszkóiban rendőri védelem alatt folyt a kábítószer forgalmazása.

Józan ésszel feltételeznénk, hogy az Álomsziget bukását és történetének legnagyobb korrupciós botrányát követően megtisztult rendőrségünk – már csak a bizonyítás vágyától vezérelve is –vasököllel zúzta szét a jelentősebb kábítószerkereskedő bűnszervezeteket.

Hát… nem.

A hivatalos adatok szerint Magyarországon az elmúlt 5 évben a kábítószer-bűncselekmények 80-90%-át egymagukban pipázgató fogyasztók követték el.

Kereskedőket csupán a bűncselekmények 20%-ában tudtak megfogni a rendőrök, de ezek közül is csak a kis halakat. Az elfogott kereskedők 80%-át a piti árusok adják, akik csekély mennyiségű kábítószerrel házalnak.

Remélem, senkit nem bántunk meg azzal, ha kijelentjük, hogy a józan ész tiltakozik annak statisztikai sugalmazása ellen, hogy az éves szinten 24 milliárd eurós forgalmú európai drogpiac magyar fertályát műkedvelő amatőrök, nem pedig szervezett bűnözők működtetik.

Lehet, hogy nincs is Magyarországon kábítószermaffia?

Lehet… ha a statisztikákból következtetünk a valóságra.

„Megdöbbentően alacsony a vádra került bűnszervezetben, bűnszövetségben és/vagy üzletszerűen elkövetett visszaélés kábítószerrel bűncselekmények aránya vizsgált időszakban. Holott kínálati oldali bűncselekmény elkövetése lehetetlen kereskedelmi szándék nélkül, és jellemzően legalább bűnszövetség létrehozása nélkül. Azonban a kriminálstatisztikába került ügyeknek átlagosan 1%-ában sikerült a vádhatóságnak bizonyítania, vagy legalábbis a vádiratban megvádolnia az elkövetőt az üzletszerű és/vagy bűnszövetségben, bűnszervezetben történő elkövetéssel.”

Ritter Ildikó kiváló tanulmánya a 2007-2012 közötti időszakot elemzi, a helyzet azonban azóta sem javult.

2013 és 2017 között ugyanis az ügyészség alig néhány alkalommal volt képes vádat emelni bűnszervezetben elkövetett kábítószerkereskedelem miatt. (2013 és 2015 között konkrétan egy esetben sem)

Persze az ügyész „hozott anyagból” dolgozik; csak a rendőrség által összegyűjtött bizonyítékok alapján tud vádat emelni. (Tegyük hozzá: a nyomozásokat viszont az ügyészségnek illene érdemben felügyelni, szükség esetén irányítani)

Ismeri a módszerem, Watson!

A tudományos kutatás kimutatta, hogy a rendőrség jelenlegi módszerei alkalmatlanok a drogmaffia elleni érdemi küzdelemre.

A szokásos eljárása ugyanis az, hogy a rendőrség azonnal elfogja azt, akinél kisebb-nagyobb mennyiségű drogot sejt.  „A rendőrség nem törekszik a nyomozás kiterjesztésére, megáll az éppen elfogott futárnál, elosztónál. Inkább a tartást nyomozza le, mert az sokkal egyszerűbb. Azonban a hálózat felderítése ezt követően lehetetlen.”

Ez nem kevesebbet jelent, mint hogy a drogmaffiát, kiváltképpen pedig az irányító keresztapákat hazánkban gyakorlatilag nem fenyegeti a lebukás veszélye.

Az országos Kriminológiai Intézet kutatása azt is megállapította, hogy a rendőrségi felderítés során általában nem valósul meg részletes adatgyűjtés a célszemélyek pénzügyi tevékenységéről, így a  kábítószer-profit elkobzására sem kerül sor.

Magyarul: Lehet, hogy lecsuknak néhány drogkereskedőt, de a maffia a százmilliárdos drogprofitot garantáltan megtarthatja! 

És mivel a drogprofit a bűnszervezet zsebében marad, a bűnüldözés hatása a maffiára körülbelül annyi, mint egy jól menő étteremre az, ha néha lecserélik a felszolgáló személyzetet.

Meg kell jegyeznünk azonban, hogy a helyzet a bűnös vagyonok elkobzásának terén téren az EU más országaiban sem jobb. Az Europol közlése szerint a bűnelkövetésből származó haszon 98,9 %-a a bűnözők tulajdonában marad, a hatóságok nem képesek annak elkobzására.

Fizetek, főúr!

Noha a gigászi drogprofitból a hatóságok szinte semmit sem tudnak megszerezni, ezzel szemben, Magyarország évente több milliárd forintot áldoz a kábítószer-bűnözés elleni harcra.

Hogy pontosan mennyit? Nem tudjuk.

Hihetetlen, de az elmúlt 10 évben senkinek nem vette a fáradtságot, hogy összeszámolja, a költségvetésnek évente mennyibe kerül a kábítószer elleni küzdelem, noha állítólag kiemelten fontos társadalmi kérdésről van szó.

A bűnüldözés is egyfajta, az adófizetők által pénzelt vállalkozás. E vállalkozás hatékonyságát azonban nem lehet megállapítani, ha nem tudjuk, hogy a hatóságok mennyi pénzből érték el az ismert eredményeket.

A drogmaffia másik végén ennél bizony sokkal szigorúbb elszámolási rend érvényesül…

(Annyit azért tudunk – Hajnal György kutatásának köszönhetően -, hogy 2000 és 2007 között évente 3-7 milliárd forintjába fájt az adófizetőknek a kábítószer elleni „háború”. Ennek alapján talán feltételezhetjük, hogy mostanság is jut legalább évi 1-2 milliárd forint a kábítószerbűnözők kergetésére.)

Hic Rhodos, hic salta!

Mi győzhetné meg a polgárokat arról, hogy a rendőrség tényleg könyörtelenül küzd a kábítószermaffia ellen?

Kezdetnek már az is bőven elég lenne, ha arról kapnánk hírt, hogy a rendőrök (és ügyészek/bírók)

1/ elfogtak és fegyházba juttattak egy milliárdos vagyonnal rendelkező drogkeresztapát, vagy

2/ az ezermilliárdos drogbiznisz profitjának akár csak 1-2 százalékát vagyonelkobzás útján elvették a bűnözőktől.

Dr Györei Péter büntető ügyvéd

 

From Albania, with Love
From Albania, with Love